Úgy olvastam, hogy "a Darkos Csaj Elvileg Levetkőzik", aztán elgondolkodtam, hogy miért csak elvileg és ekkor kiderült, hogy szimplán lelkileg vetkőzik le.

Persze ez kizárólag az ő problémája.

Én nem fogok lelkileg levetkőzni. Remélem felöltözni sem- jó lenne megtartani ezt az elmondok mindent úgy, hogy azt senki se értse stílust. Egész sokan szeretik. Vagy azért, mert nem fárasztok senkit nyakatekert problémákkal, vagy azért, mert mégiscsak ki lehet bogózni belőle valamit.

Nem tudok meglenni blog nélkül. Ez a szomorú valóság, ami persze nem teljesen igaz, de annyira jól hangzott. Mintha legalább függő lennék. Akár lehetnék az is. Még lehetek is.

Szóval csak egyszerűen hiányzott. Nem volt hol kifejtenem a sok furcsa gondolatot és már kicsit szűk itt bent a hely...

Persze semmi értelme. Sose volt és sosem lesz, és mindig is hülyeségnek fogom tartani a blogolást, majd ki is térek erre sokszor.

Fél ötkor keltem. Nem volt túl kellemes. Sőt, igazából hazudtam, mert noha fél ötkor szólt az ébresztő, volt az 4:40 mire fel bírtam kelni. Nem, ez sem teljesen igaz. Mert lehet, hogy 4:40-kor letettem a lábamat a földre [megjegyzem bal lábbal keltem fel, ugyanis másra nem volt lehetőségem], a szememet csupán 4:45 körül tudtam résnyire kinyitni.

És akkor is csak két másodpercre.

De ötkor már a kávémat szürcsölgettem és 5:35-kor a kocsi hátsó ülésén nyomorogtam az autópályán. Forgalom nem volt. Mért is lett volna. Minden normális ember [mégha német is az illető], vasárnap fél hatkor épp a másik oldalára fordul. Mármint a saját másik oldalára.

Autópálya lezárva. Bekeveredtünk Dortmundba. Sokat nem láthattam belőle, mivel sötét volt, bár az esély meg volt rá, mert egy rohadt táblát nem raktak ki sehova, hogy Flughafen vagy akármi. Mellesleg nem tudok németül. De ez a minimum, hogy ezt kiírják.

Három taxis igazított minket útba [németül] [akár kínaiul is tehette volna ugyanezt], mármint nem egyszerre, hanem külön-külön. Aztán telefonon mondták, hogy valami "piros pöttyöt" kellett volna követnünk ahogy lezárták az autópályát, ja, és mellesleg, az "Unna" irányába kell menni.

Megragadom az alkalmat, és megnézem, mi az az Unna.

Oké-oké, bocsánat, műveletlen vagyok, nem tudtam, hogy van ilyen tartomány vagy terület vagy nem tudom, hogy nevezik ezek, hogy Unna. És annak a fővárosa is az. Vagy hogy mondjam. Megyeszékhely. Tartomány központ. Most már tudom. Boldog nem vagyok tőle, de legalább tudom.

A repülőtér előtti kanyarban oda volt már biggyesztve egy csöppnyi repülőgép, úgyhogy nem tudom, mit akarok, tök rendesek. Amikor már majdnem kiböki a szememet az irányítótorony, akkor írják ki.

Mellesleg nem tudom, volt-e pont ott irányítótorony, de nem ez a lényeg.

A gépen ablak mellett ültem és nem ült le mellém senki. Megszokott dolog. Szerintem én se ülnék le magam mellé. És szerintem én voltam egyedül olyan a gépen, aki mellett egy ember sem ült. Persze ez így volt jó.

19:03 van. Éhes vagyok és fáradt. 11 órakor már otthon voltunk, nyolc órája nem csinálok semmit. Legjobb lenne aludni, de olyan fáradt vagyok, hogy már nem bírok. Lehet, nem is fogok.