Egyik percben úgy érzem, tudom kezelni a helyzetet és menni fog ez így, a következő pillanatban pedig idegbeteg módon remegnek a kezeim és nem bírok egy kedves szót se kinyögni családom tagjainak. Ki tudom zárni az agyamból a gondolatokat, amik valószínűleg megőrjítenének, de mégsem sikerül, mert valaki itthon folyton erről beszél.
De ha ez így megy tovább, be fogok csavarodni.
És kivételesen nem túlzok.
Végre rá tudtam venni magamat, hogy kitakarítsam a szobámat, egy fokkal jobb ez így, de a történtek tükrében körülbelül semmit sem ér, ugyanaz a tömény szar lenne akkor is, ha omladozó falak között lennék - annyi lenne talán csak a különbség, hogy akkor a környezetem összehangban állna a lelkivilágommal.
De más semmi jelentősége nem lenne.
Én nem fogok tudni így élni. Mármint kénytelen leszek, nem így gondolom... Hanem ebben az otthoni légkörben nem fogok tudni relatív normális maradni, ha nem változik a helyzet. Egyik részről túlhúzott húgommal nem tudok mit kezdeni, próbálok türelmes lenni hozzá és lefoglalni, hogy legalább neki peregjenek a napok, percek, amik nem akarnak telni, másrészről anyu egész napos halálravált arca kezdi ki az idegeimet napról napra. Mindenkinek én vagyok a lelki támasz és én vagyok a 'racionálisan gondolkodó', aki meg tudja nyugtatni a többieket...
De már ez sem megy olyan jól. Nincs türelmem hozzá. Nincs erőm hozzá? El kellett telnie két hétnek, hogy konkrétan ne csak könnybe lábadjon a szemem, hanem follyanak is azok a könnyek, ahogy kell nekik. Csak sajnos már olyan szinten működik az egész, hogy a buszon, villamoson, akárhol az utcán képesek elindulni.
Ha itthon vagyok, az a legjobb nekem, ha a szobámban ülök és vagyok, csinálok valamit, bármit, tanulgatok, gépezek vagy csak nézek ki a fejemből, de ezt a kis magányt sem élvezhetem túl gyakran, mert ott kell lennem anyunak, mert neki szüksége van valakire, akivel beszélhet és akivel meg tudja osztani a gondolatait.
Én nem akarok önzőnek tűnni, segítek neki, amiben csak tudok, de én ezt akkor sem fogom bírni sokáig. A kizárt gondolataimat ő folyton előveszi, amivel nem lehet túljutni ezen az egész helyzeten. Nem tudom mi fog kisülni ebből.
Utolsó kommentek