Felébredtem és álmodtam tovább... Úgy értem, az álmomban ébredtem fel és azt hittem, hogy tényleg ott vagyok, tényleg azt a levegőt szívom és tényleg, tényleg! De tévedtem. Ajj, annyira szörnyű érzés volt rájönni, hogy nem, nem ott vagyok, nem az a levegő érintkezik bőrömmel és nem azt látom, ami ott van, ha kinyitom a szemem.
Más. Combino-sex. Igen elterjedt műfaj, főleg tíz éves kor tájékán, na jó ez azért erős túlzás, de mindenképp tizenhat éves korig. De egyébként nekem, mint szomszédos utasnak, kötelességem végignézni, ahogy tíz centire tőlem elmerülnek egymás szájában? Másik oldalról: nekem, mint kellemetlenül utazó utasnak kötelességem elfordulni?!
De tényleg... én is ugyanannyit fizetek a bérletemért, mint ők és még kellemetlen helyzetbe is hoznak. Nem azt mondom, hogy ne érjenek egymáshoz, de ha nem tudják féken tartani magukat, akkor inkább szálljanak a villamos két végébe. Hát komolyan mondom, gusztustalan.
Megint más. Mért éreznek az emberek késztetést, hogy ha tömeg van a villamoson, akkor mellettem állva az arcomba bámuljanak öt centiméterről? Én sosem érzek ilyesfajta késztetést. Na persze, ha teszem azt benjamin siksou állna mellettem, ennél durvább késztetést is éreznék, de én nem vagyok se benjamin siksou, se ilyen kaliberű nőszemély. Szóval moderálhatnák magukat az emberek.
Azt hiszem más bajom ma nincs az emberiséggel.
Holnap korán kelés, korán menés, korán korán, későn végzés, későn észbekapás, későn fekvés, későn korán, korán későn, igen.
Utolsó kommentek