Elhamarkodott voltam kissé. A legnagyobb baj az volt, hogy elkezdtem ezt az egész mókuskerék-dolgot és nem tudok kiszállni belőle. Pontosabban ritka az a pillanat, amikor ki akarok szállni. Úgy meg elég nehéz.
Mert felfogom én ép ésszel, már amennyire ép, hogy ezt abba kéne hagyni meg ugyan már, te se gondolod komolyan, deee... annyira makacs tudok lenni, hogy még saját magamat se tudom lebeszélni semmiről. Kész.
Furát álmodtam. Nem emlékszem, mit. Csak egy-két villanás van meg belőle, abból nem tudom összeállítani az eseménysort, de fura volt. Az bosszant, hogy nem tudom, ki volt az a bizonyos illető. Igazán eszembe juthatna.
Egyébként nincs miről írnom, de ez gondolom már feltűnt. Péntekre ki kéne találnom, hogy hova menjünk, mert mindenki tőlem várja a megoldást. Tény, hogy én voltam az értelmi szerző, de senki nem halna bele, ha segítene ennek az egy tényezőnek a kitalálásában. Szerintem. Mondjuk megértem őket. Én is szívesen passzolnám másra ezt a dicső feladatot.
Volt már úgy, hogy jó lesz
A végén mégis fájt,
Az élet nem túl könnyű,
Pedig ráírták,hogy light
Hát kóstolgass,csak bátran,
Ha ízlik kérhetsz még
Csak desszertből nem túl nagy
Sajnos a választék
Mert túl sok a törzsvendég…
Utolsó kommentek